A kezdeti stádiumban levő „startup”-ok már nem létezhetnek, illetve nem is igazán jöhetnek létre megfelelő online támogatottság nélkül. Ezt ma már mindenki készpénznek veszi és számos cikk is található az internet kusza rendszerének gondolkodóinak „tollából”, amelyek a megfelelő domain név kiválasztásában nyújtanak segítséget.
Azok az információk, amik a vonatkozó regisztrációs szabályokat és esetleges praktikákat részletezik ehhez hasonló támpontokat adnak:
- a domain név legyen frappáns és utaljon a vállalkozásra,
- ne legyen benne ékezet és kötőjel,
- utaljon a cégnévre vagy a személynévre,
- jól megjegyezhető legyen,
- rövid, jópofa vagy egyenesen vicces, de azért eleget áruljon el a termékről, szolgáltatásról.
Csakhogy a gyakorlatban a domain név megválasztása már nem csak annyiból áll, hogy regisztrálok egy olyan nevet, amiből rájön az internethasználó, hogy mit is akar eladni a cégem. A termékem/szolgáltatásom megnevezését takaró domain név már igen jó eséllyel foglalt, sőt a fenti kitételeknek is nehezen felel meg egy egyszerű köznév (kivéve talán, hogy rövid).
Nem kell hozzá sok tapasztalat, hogy megállapítsuk- a kezdő cégek beindításához legalább három dolog kell: egy jó ötlet, egységnyi befektetett munka és legalább kétszer annyi pénz, mint amennyi van (általában). Tény, hogy az első két feltétel hiányában sem beszélhetünk vállalkozásról, de most nézzük csak a legutóbbit, vagyis hogy a rendelkezésre álló tőkét, mint egy tortát, hogyan érdemes felszeletelni az elején.
Jogi képviselői és tanácsadói szerepünkből kifolyólag tapasztalatból tudjuk, hogy a gyakran limitált pénzmennyiséget nem ügyvédi munkadíjra vagy esetleg az éppen éledező cég szellemi tulajdonának védelmére szolgáló eljárásokra szánják; megvan a „brand”, az ötlet elnevezése, majd csinálunk rá egy céget is, most gyorsan foglaljuk le a domain nevet (kb. 1.500,- Ft) aztán hadd menjen! Alább egy a valós életből vett példát szeretnék megosztani, ami véleményem szerint a fenti (előre) gondolkodást fogja segíteni sokak esetében. A nevek említése nélkül idézek most egy olyan esetet, amiben az ügyfélnek már nem tudtunk érdemben segíteni és nem azért mert nem voltunk elég felkészültek. Már nem lehetett visszamenni az időben, hogy megfelelő tanáccsal segítsünk akkor, amikor a torta még nem volt felvágva és talán egy picivel nagyobb szelet „feláldozása” és megfelelő preventív gondolkodás esetén komoly következményektől tudta volna megóvni az adott céget.
A példában szereplő cégünk ötlete és leendő tevékenysége egy bioétterem létrehozására irányult. Vagány hely, bio alapanyagok, ütős cégnév és azzal azonos brand, óriási cégtábla a remek üzlethelyiség bejárata felett., mind komoly mennyiségű befektetett munka és pénzeszköz eredményeként. Miután az üzlet jobban beindult, a portfolió bővítése érdekében a környéken ételkiszállítási szolgáltatás nyújtásának ötlete is felmerült. Ehhez a webes jelenlét és az online rendelés kialakítása érdekében az üzletnévvel és a már működő branddel megegyező domain név regisztrációjának kezdeményezése (szerencsére még szabad!) is megtörtént. Majd közvetlenül ezután angol nyelvű felszólító levél kézhezvétele egy EU-n belül működő külföldi cégtől, aminek pont ugyanez a cégneve, sőt mi több, saját termékeit/szolgáltatásait egy ezzel szintén megegyező közösségi szóvédjegy oltalma alatt értékesíti, amely 2004 óta Magyarországon is érvényes és hatályos.
A példabéli cég ezután villámgyorsan egy védjegyjogi és Internet/domain név kérdésekben járatos ügyvédi irodát keresett fel. A rossz hír az, hogy ilyenkor (kellően szerencsétlen körülmények együttállása esetén) nem igazán van már mit tenni. Egy ilyen .hu-s domain nevet egy alternatív vitarendezési eljárással (Regisztrációs Döntnöki Eljárás) el lehet venni a magyar cégtől és mivel a magyar cég ezzel bekerült a reflektorfénybe, jó eséllyel a korábbi védjegy jogosultja a cégnév megváltoztatását is el tudja érni. Egy hónapokon vagy épp éveken át használt és bejáratott „brand” omlik össze ezzel és gyakorlatilag az üzlethelyiségen kívül mindent lehet elölről kezdeni. A jelen (természetesen hipotetikus) példában szereplő étterem második körben már „örömmel” vette igénybe a jogi segítséget, hogy másodszorra biztosan elkerülje, hogy zsákutcába fusson. Vitathatatlan tény, hogy ha ilyen esetekben az üzlet beindítása előtt fordítottak volna kicsivel több energiát, figyelmet és némi pénzt a körültekintő tervezésre, akkor egy hasonló balszerencsés fordulat lehetősége gyakorlatilag nullára csökkenthető. Búcsúzóul tehát annak a mérlegelését javaslom minden frissen induló vállalkozásnak, hogy azt az utat választják-e, hogy a kezdetekkor vágnak egy kicsivel „emberesebb” szeletet a fenti célra, vagy (rosszabb esetben) nekiállnak újra megsütni azt a bizonyos tortát.
